Ezt a filmet talán sosem néztem volna meg, mindenesetre egyhamar biztos nem. Csakis és kizárólag azért került a megnézendők közé, mert a Filmbarátok évértékelő adásában freddyD a 2018-as év második legjobb filmjének kiáltotta ki a személyes listájában. Így utólag köszönöm neki.

A megtekintés előtt kerültem mindent ezen az ajánláson kívül, így abszolút nem tudtam mire is számítsak.

Hogy őszinte legyek vegyes érzések kavarognak bennem. Néhol iszonyatosan jó volt a film, de akadt benne üresjárat is nem egy-kettő. Valahol egy kicsit túl művész filmesnek tűnt, na, nem annyira, mint Lynch munkái, de aki pörgős adrenalin bombát vár, velős párbeszédekkel az csalódni fog.

Ahogy néztem a filmet többször ugrott be, hogy ezt mintha már láttam volna és szerintem elég sok filmmel kapcsolatba hozható.

A legelején a zene választás miatt a Drive ugrott be. Ezt később is csak megerősítette, hisz a zene ahol jelen volt kiválóan fokozta a hangulatot, remekül illett a jelenetekhez. Illetve a főbb jelenetek közti átvezető snittek is ahhoz hasonló hatást keltettek számomra.

Tudnám hasonlítani még a Taken-hez, bár az kétségkívül pörgősebb, de hazudnék, ha azt mondanám nem jutott szembe menet közben.

A taxisofőrre mindenképp hajaz. Ex katona, lelki problémákkal, aki az elé gördülő akadályokat gondolkodás nélkül és könyörtelenül intézi el.

Sokan az Erdedetet nehezen érthető filmnek írják le, mert nem tudják, mikor játszódik a valóságban és mikor az álomvilágban. Nos, én ennél az alkotásnál éreztem ezt. Többször volt, hogy nem tudtam eldönteni ezt most csak képzeli, vagy tényleg megtörténik.

Mit is láthatunk?

Nem mást, mint egy valószínűleg veterán katonát Joe-t,  aki emberek megmentésével foglalkozik egy közvetítő cégen keresztül. A legkülönbözőbb emberek keresik meg őt, most például egy szenátor, akinek eltűnt a kiskorú lánya. Főhősünk a nyomára akad, ki is menekíti, az elrablókat nem kímélve, majd várja a megbízót az előre megbeszélt helyen, hogy átadja neki a lányát. A szenátor azonban nem jön helyette két rendőrnek öltözött egyén toppan be, akik végezni akarnak Joe-val. Ez persze nem jön össze, túléli és rádöbben, hogy csúnyán átejtették. Elindul megkeresni a hunyót, de ahol válaszokat találna ott csak hullák maradtak hátra.

Az ellenségen kívül a saját démonaival is meg kell küzdenie, gyermekkori traumái lassan a felszínre kerülnek. Ezek annyira elhatalmasodnak rajta, hogy többször is eljátszik az öngyilkosság gondolatával, azonban egy valami visszarántja őt. A szenátor lánya.

Ha valakinek felkeltette az érdeklődését akkor nézze meg, nem fogja megbánni.

Amik megragadták a figyelmemet jó, vagy rossz értelemben.

A zenei aláfestés kitűnő, abba szerintem senki sem köthet bele, hogy ez az egyik erőssége.

Az operatőri munkára sem lehet nagyon panasz. Az amúgy történés nélküli utazós jelenetek is szépek. A tükörből leskelődős rész is tetszett, illetve a biztonsági kamerák szemszögéből végigkövetett menethez hasonló most nem is nagyon jut eszembe.

Az annyira nem tetszett, hogy ahol gyilkosság történik ott a lényegnél mindig kameraváltás van. Szerintem belefért volna a filmbe, ha megmutatják. A szenátor házánál csak annyit kapunk, hogy sétál el a hullák mellett. Számomra ez úgy hatott, főleg a konyhai esetében, mintha Joe csak rájuk talált volna, és ellenállás nélkül sétálhatna a célig.

A vágás néhol nagyon művész filmesre sikeredett, de nézhető maradt.

Az anyai szál a történetben alig lett kifejtve, azok a jelenetek szinte semmit nem tettek hozzá a filmhez azt az egy öngyilkossági kísérletet leszámítva. Talán ahhoz volt fontos, hogy lássuk Joe hogyan viselkedik a hozzá közel állókkal.

Igazából az elrabolt lányról sem tudunk meg sok lényegi információt azokon kívül ami feltétlenül kell a történet előre mozdításához. Esetleg arra kapunk egy kis utalást, hogy lelkileg ő sincs egyben, gondolok itt a visszafelé számolásra, szótlanságra, illetve a végkifejlet kezelésére. Az is átfutott az agyamon, hogy akár egy táska arannyal is lehetett volna helyettesíten, persze jókora túlzással.

A Joe-t alakító Joaquin Phoenix nagyon jól hozta a szerepet, a többiekről sokat nem tudok mondani, hisz alig szerepeltek.

Ami miatt meglehet nézni az a hangulat egyértelműen, hisz a történet nem kiemelkedő, dialektusokban nem bővelkedik. Kult film nem lesz belőle, de egy esélyt lehet neki adni.

Számomra ez egy 7/10-et ér így friss élményként

Az Aprólába a tavalyi év második felében került a mozikba a Warner Animation Group jóvoltából, akik nevéhez fűződik a 2016-os Gólyák.

A Yetiről, vagy Nagylábról több alkotás is született, több-kevesebb sikerrel, azonban még egy sem merészkedett bemutatni a társadalmukat. Most ez is megtörtént.

A nyitó jelenetekben betekintést nyerhetünk a kis kolóniájukba egy hegy tetején, a mindennapi életükbe, ami kőbe vésett szabályokra épül. Ezt a részt talán jobban is ki lehetett volna fejteni, szerintem maradt még benne potenciál.

Főhősünk Migo épp az apja helyét próbálja átvenni, mint gong kongató, ami kicsit extrém sport is, hisz több tíz méter távolságról kell nekirepülni a gongnak fejjel – ezt írják elő a kövek. Csakhogy az első próbája során elvéti a célt és a falun kívül landol, ahol megpillant egy addig sosem látott embert, egy aprólábat, aki csak legenda a törzs számára. Ezt persze később senki nem hiszi el neki, 4 lázadó egyénen kívül, sőt száműzik, amiért ellentmond a köveknek. Hogy bebizonyítsa az igazát, leereszkedik a hegyről, keresnie kell egy aprólábat.

A történet másik szálán egy afféle David Attenborough áll, akinek az állatokkal foglalkozó tv műsorára már a kutya sem kíváncsi. A nézettség visszaszerzéséért kolléganőjét rávenné, hogy játsszon el egy Yetit, feladva ezzel minden becsületét.

A két szál összeérésekor kezdődnek az igazi kalandok és bonyodalmak.

Adódik a kérdés, hogy mégis mi az, ami miatt kiemelkedik ez a többi animációs film közül. Talán az, hogy itt nem a jó és a rossz harca van a középpontban.

Megmutatja, hogy nem mindig az a hülye, aki szembe megy a tömeggel, sőt...

Bebizonyosodik, hogy a kőbe vésett szabályok – átvitt és gyakorlati értelemben is- lehetnek tévesek, és ha egyről bebizonyosodik, hogy nem igaz, akkor a kétely felüti a fejét a többivel kapcsolatban is.

Láthatjuk, hogy a kegyes hazugságok, mennyire eltorzíthatnak egy társadalmat, bármennyire is jóindulatúak azok.

Megmutatkozik az emberi gyarlóság is. Az öncélúság, hírnév mindenek felett, nem számít kin kell átgázolni, kit kell porba tiporni.

És a legfontosabb, hogy álljunk ki a saját és mások igazáért, az egyetlen igazságért.

Természetesen a karakterek fejlődnek, jelen van a megbánás az önfeláldozás, mint kötelező dramaturgiai elem. Van egy kötelező humort szállító páros is, akiknek a poénja helyenként csak megmosolyogtatóak, mint viccesek, de azért akad érettebb humor is.

Hogy mondjak azért valami negatívat is, tele van a film dalbetétekkel, gondolom a fiatalabb nézőket célozták meg vele, de ezt valahogy az előzetesekből eltitkolták, mint anno a Sweeney Todd esetében.

Véleményem szerint a befejezés túl happy endesre sikerült, azzal az össznépi bemutatkozóval. Ha 10 perccel hamarabb abbahagyják komolyabb befejezést kaptunk volna, de hát ez elsősorban gyermekmese.

Összefoglalva a mondanivaló, társadalomkritika jeles, a tálalás már nem olyan erős. Egy korrekt kis családi mese, amiből a lurkók is tanulhatnak valamit. Többször nézősnek nem mondanám, de egyszer mindenkitől kapnia kell egy esélyt.

7/10

Be kell, hogy valljam, én is azok közé tartozom, akik ódzkodnak a sokkal régebbi filmektől. Mindezt azért, mert az egy másik generációnak szólt, eljárt felette az idő, elvesztette a mondanivalóját. Nos, Alfred Hitchcock Madarak című alkotása nem ezek közé tartozik.

A történet egy San Fransisco-i madárkereskedésben kezdődik, ahol egy jómódú ám annál ridegebb nővel,  Melanie Danielsszel összeakad egy kis kikötővárosból származó ügyvéd, Mitch Brenner. Melanie figyelmét annyira felkelti a férfi frappáns közeledése, hogy egy kis kutató munka után elindul Bodega Bay-be, Mitch szülővárosába. Mindezt azért, hogy Brenner unokahúgát meglepje születésnapja alkalmából egy pár szerelem madárral, persze elsősorban ez csak ürügy.

A városban Melanie ismerkedik, kérdezősködik, majd csónakot bérel, hogy meglephesse Mitch-et. Ekkor azonban váratlan támadás éri nőt, egy sirály személyében. Igazán ettől a ponttól pörögnek fel az események, már ha fogalmazhatok így.

A teljes storyt nem szeretném vázolni, hisz akkor odalenne a hangulat, a feszültség, amit semmiképp sem szeretnék elvenni attól, aki még nem látta a művet.

A film elég lassú, egyesek számára talán vontatott is lehet, én nem sok kivetnivalót találtam benne. Még az is kifejezetten ”izgalmasra” sikeredett, amikor perceken át a sportautó vette egyik kanyart a másik után. A városka hangulatát remekül sikerült megfogni a boltban, vagy az étteremben történő társalgások által.

Az apró információkat remekül adagolta a rendező, így egyre jobban megismerhettük a karaktereket, hisz elég erős jellemek vannak a filmben. Gondolok itt a fiát féltő özvegyre, az elfeledett exbarátnőre, a kissé elkényeztetett, ám mégis rátermett nőre, vagy védőügyvédre, aki a bűnözőket olyan felelősséggel védi, mint az ártatlanokat. Nem elfeledkezve a többi helyi lakosról, akik az idegent minden rossz elhozójának tartják.

A címadó madarak jelenléte, már rögtön a nyitó képsorokban jelentős, szinte betöltik az egész égboltot. Később Bodega Bay-ben apránként erősödik a jelenlétük és a támadásaik mértéke. Az egyik legjobb madaras jelenet talán az, amikor a dohányzó Melanie mögött gyűlnek vágásonként a varjak. Majd az egész, a film végi jelenetekben csúcsosodik ki.

Arra a kérdésre, hogy a madarak miért indítottak szervezett támadásokat az emberek ellen nem kapunk választ, de sejthető az oka. Már a hatvanas években is eléggé kizsákmányolta az emberiség a Földet, elvettek/elvettünk mindent a természettől nem törődve a következményekkel. Ez a támadás talán csak figyelmeztetés volt, hogy becsüld meg azt, amit kaptál, ne akarj mindent és mindenkit irányítani, kifosztani a végletekig. Ez napjainkra csak még inkább fokozódott és talán egyszer valóban megtörténhet egy ilyen felrázó támadás az állatvilág részéről. Legalábbis szerintem ezért nem kaptunk pontos választ a kiváltó okokra, hogy a néző úgy érezhesse, ez vele is megtörténhet.

A mű egy fontos motívuma a két kalitkába zárt szerelem madár. Ők egyetlen egyszer sem csatlakoztak a támadáshoz, mégis féltek tőlük, kivéve Mitch unokahúgát. Ő csak a jót látta bennük, még akkor is amikor minden más teremtmény ellenük fordult, megmutatva ezzel, hogy van még remény, mindenkiben van jó.

Az operatőri munka kiváló, gyönyörűen mutatja be a környező tájat. A támadások sem a ma megszokott fél másodperces vágásokkal zajlanak, teljes sötétségben, elmosott képekkel. Azonban a háttérvetítéses technika elég gyakran megmutatja magát, ami kissé zavaró, bár egy két alkalommal nem olyan szembetűnő.

A színészek teljesen beleélték magukat a szerepeikbe, hiteles volt teljes mértékben. A Melanie-t alakító Tippi Hedren idegileg a forgatás során teljesen kikészült, korházi ápolásra szorult.

Ez is mutatja, hogy a film kiváló légkört teremt, a feszültség jelen van egész végig, és mindezt teszi zenei rásegítés nélkül. Most hirtelen csak a Nem vénnek való vidék jut eszembe, aminek a nézése közben nem tűnt fel, hogy egész végig nincs zenei aláfestés.

Zárásképp csak annyit, hogy a kétórás játékidő hamar elrepült. Az első óra remekül megalapozott a másodiknak. A film, mint írtam már nem válaszolja meg a miértet, így a vége kissé befejezetlennek tűnhet. De azt meg kell hagyni, az utolsó jelenet után pár percig még gondolkodva meredtem a képernyőre. Azt hiszem ennél több nem is várható el egy filmtől… gondolkodtasson el.

Ajánlom mindenkinek ezt az alkotást mindenkinek, aki már beleunt a Marveles áradatra, a pörgős jelenetekre, a szép de kevés mondanivalóval rendelkező alkotásokra.

Részemről ez 8/10

Az első kifejezetten Netflixre gyártott film amit láttam. Mivel sorozatok terén elég magasra tette a lécet a szolgáltató, így áll leesős történetre számítottam.

A történet igen egyszerű, valamilyen lények megszállják a Földet, akikre ha ránéz az ember, akkor öngyilkos lesz záros határidőn belül. Egy maroknyi túlélő azonban mégis akad, akik bekötött szemmel próbálnak életben maradni.  

Ez a szituáció ismerős lehet a számunkra a nem rég megjelent Hang nélkül című filmre, ahol stílusosan egy másik szervüket nem használhatták a szereplők. Illetve hasonlóságot vehetünk felfedezni M. Night Shyamalan - The Happening című filmjéhez is. Bár az író azt állítja, hogy az ötlete már sokkal hamarabb megvolt, mint a másik kettő, azt már döntsük el mi, hogy igaz-e, vagy egyáltalán van-e jelntősége.

Ez a story sem lineáris kerül a vászonra, hanem vissza emlékezések formájában kapjuk meg a történet kezdetét. Ez most szerintem elvesz az élményből, mert már tudjuk hová lyukadunk ki a végén, kiket fogunk elveszteni az évek során. 

A lények első megjelenései, illetve az első pár hét cselekménye érdekesen indult, aztán egy huszárvágással ugrottak az időben és karnyújtásnyi közelségbe került a két idősík. Pedig inkább lettem volna kíváncsi az összeomló társadalmat körülvevő légkörre, morális problémákra és a karakterek alakulására, de ezt nem kapjuk meg(talán a könyveben jobban kifejtik, de azt nem olvastam sajnos).

Mindezek helyett megkapjuk Sandra Bullock anyaságának történetét, onnan indítva, hogy nem is akarja a gyereket, inkább adoptálná. Később már egy idegen gyermekket is "nevelnie" kell, ami hát abban merül ki, hogy mindenféle szeretet nélkül, csak a rosszra és a halál jelenlétére hívja fel a figyelmet. Majd rájön, hogy ez így nem jó, hisz az a facsemete ami napfényt is kap a sötétség mellett, mindig egészségesebb lesz mint az amelyik az árnyékban éli le az életét.

A végén a nagy találkozás sejthető volt, semmi meglepetést nem okozott szerintem senkinek.

A címválasztás, valamint azon tény után, hogy a madarak megérzik a lények jelenlétét, azt hittem nagyobb hangsúlyt fognak kapni a madarak a dobozban. Aztán rájöttem, hogy ez egyben egy hasonlat is, hisz az a madár aki élete nagyrészében szemével is csodálja a világot, ha dobozba kerül elveszti látását, többé nem hagyatkozhat ezen érzékszervére, s talán félelmetesebbnek ítéli meg a sötét mögött mozgó dolgokat, lehet csak jót szeretnének neki, egy biztonságosabb helyre elvinni őket.

A film szerintem sokat akart mondani, de ez nem jött össze. többször a kibontakozás előtt maradtak abba a cselekmények. Egy tucat kérédés fogalmazódott meg bennem amire nem kaptam választ. Majdnem mint Az esemény kapcsán, talán itt mégtöbb miért fogalmazódott meg bennem. Én elhiszem, hogy nem lehet mindent a néző szájába régni, sőt nem is kell, de azért néha belehetne zárni azokat a megkezdett zárójeleket, mert így soha nem lesz az egyenlet megoldva.

Többek között ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat: Ez mitől horror? Ha horror akkor, miért nem lehet megmutatni egy fejlövés következményét? Miért hal meg valaki rögtön attól, ha kiugrik három méter magasból, ollóval beleszúrnak kettőt a mellkasába, nyakon szúrják? John Malkovich miért nem rúgta be az üveges garázs ajtót? Mennyi az esélye annak, hogy két terhes nő, apokalipszis idején két perc különbséggel szüli meg a gyermekét egyazon helyen? Trevante Rhodes miért képes a fertőzés után még ép ésszel gondolkodni(tudom-tudom ... szerelem...)? A madarakon kívűl túlélték még más állatok? Ha nem, miért nem omlott össze az egész természet? Az atomreaktorok kezelők, karbantartás nélkül, hogy-hogy nem robbantak még fel és lehenítetlenítették el a túlélést?

Lehetne még a sort folytatni olyanokkal, hogy kik voltak ezek, mit akartak, mit láttak meg az öngyilkosok, miért voltak egyesek kiválasztva. Talán ezek már a történtek függvényében nem is olyan fontosak...

Összességében a történet nem bonyolult, mégis sok a nyitott kérdés. A színészi játék számomra meggyőző volt, kivéve talán a Jacko imitátor egy-két jelenetét. A fényképezés a folyós részeknél jóra sikerült. A zene is abszolút passzolt.

Kap egy bíztató 7/10-et. Megy ez neked jobban is Netflix.

Röviden a történet (enyhén SPOILERes):

Két fiatal katona életének egy igen rövid szakaszát követhetjük végig a film során. Daniel (Tye Sheridan) főiskola előtt még szeretne bizonyítani a családnak, legfőképp az apjának aki katona volt, hogy ő is végig tudja csinálni. Talán azért, hogy ne kelljen azt hallgatnia, hogy "bezzeg a katonaságnál", "Nem tudhatod, nem voltál katona..." amit valljuk be, Magyarországon is elég sokat lehet hallani. Brandon (Alden Ehrenreich) viszont a semmit tevés elől menekül a sereghez. 

A katonaság, mint ahogy azt nem láttuk még ezer és egy másik filmben, megváltoztatja őket. Daniel lekileg teljesen összetörik egy társa elvesztése miatt, ami később végzetesnek bizonyul a számára. Brandon leszerelése után nem csak a saját, hanem Daniel okozta gondokkal is meg kell/kellene bírrkózni ami, nem megy neki.

Maga történet alapkoncepciója nem új dolog, többször láthattuk már a képernyőkön. Kinek többet, kinek kevesebbet sikerült kihozni a felállásból, Alexandre Moors rendezőnek véleményem szerint nem nagyon sikerült.

Az első 20-30 percben nem igazán tudtam eldönteni, hogy mire is számíthatok, merre megy el a film. Igazából olyan semmilyen sem volt. A nem lineáris történet vezetés jó ötlet lett volna, de itt most valahogy nem működött jól, ha sorrendben kapjuk meg a storyt, semmivel sem kaptunk volna kevesebbet. A színészi játék számomra nem volt valami meggyőző, nem nagyon jött át számomra a letargikus, nyomsztó hatás. Jennifer Aniston szerepe kifejezetten gyenge volt, én egy anyát sem tudok elképzelni aki így regálna a történtekre.

Mivel a katonaság elég jelentős szerepet játszik a filmben, illett volna legalább egy olyan embert megkérdezni, aki valaha is járt már akár kiképzőtábor közelében. Olyan nincs, hogy ellenséges területen 2 ember csak úgy, kiválik az osztagból. Egy katonai támaszponton nem csak a katonák testi edzettségére figyelnek, hanem a lelki egészségre is. Elképzelhetetlen, hogy egy lelkileg sérült embert elküldjenek felderítésre. Minden csapat annyira erős, amennyire a leggyengébb tagja. Arról nem is szólva, hogy a bombaszakértő megérkezése után otthagyják azt, hagy dolgozzon mindennemű támogatás nélkül.

Lehetett volna ez egy jó háborús film is. Nem lett. Nem vártam sokat a filmtől, nem is kaptam.

5/10

https://www.imdb.com/title/tt3739110/?ref_=ttmi_tt