Be kell, hogy valljam, én is azok közé tartozom, akik ódzkodnak a sokkal régebbi filmektől. Mindezt azért, mert az egy másik generációnak szólt, eljárt felette az idő, elvesztette a mondanivalóját. Nos, Alfred Hitchcock Madarak című alkotása nem ezek közé tartozik.

A történet egy San Fransisco-i madárkereskedésben kezdődik, ahol egy jómódú ám annál ridegebb nővel,  Melanie Danielsszel összeakad egy kis kikötővárosból származó ügyvéd, Mitch Brenner. Melanie figyelmét annyira felkelti a férfi frappáns közeledése, hogy egy kis kutató munka után elindul Bodega Bay-be, Mitch szülővárosába. Mindezt azért, hogy Brenner unokahúgát meglepje születésnapja alkalmából egy pár szerelem madárral, persze elsősorban ez csak ürügy.

A városban Melanie ismerkedik, kérdezősködik, majd csónakot bérel, hogy meglephesse Mitch-et. Ekkor azonban váratlan támadás éri nőt, egy sirály személyében. Igazán ettől a ponttól pörögnek fel az események, már ha fogalmazhatok így.

A teljes storyt nem szeretném vázolni, hisz akkor odalenne a hangulat, a feszültség, amit semmiképp sem szeretnék elvenni attól, aki még nem látta a művet.

A film elég lassú, egyesek számára talán vontatott is lehet, én nem sok kivetnivalót találtam benne. Még az is kifejezetten ”izgalmasra” sikeredett, amikor perceken át a sportautó vette egyik kanyart a másik után. A városka hangulatát remekül sikerült megfogni a boltban, vagy az étteremben történő társalgások által.

Az apró információkat remekül adagolta a rendező, így egyre jobban megismerhettük a karaktereket, hisz elég erős jellemek vannak a filmben. Gondolok itt a fiát féltő özvegyre, az elfeledett exbarátnőre, a kissé elkényeztetett, ám mégis rátermett nőre, vagy védőügyvédre, aki a bűnözőket olyan felelősséggel védi, mint az ártatlanokat. Nem elfeledkezve a többi helyi lakosról, akik az idegent minden rossz elhozójának tartják.

A címadó madarak jelenléte, már rögtön a nyitó képsorokban jelentős, szinte betöltik az egész égboltot. Később Bodega Bay-ben apránként erősödik a jelenlétük és a támadásaik mértéke. Az egyik legjobb madaras jelenet talán az, amikor a dohányzó Melanie mögött gyűlnek vágásonként a varjak. Majd az egész, a film végi jelenetekben csúcsosodik ki.

Arra a kérdésre, hogy a madarak miért indítottak szervezett támadásokat az emberek ellen nem kapunk választ, de sejthető az oka. Már a hatvanas években is eléggé kizsákmányolta az emberiség a Földet, elvettek/elvettünk mindent a természettől nem törődve a következményekkel. Ez a támadás talán csak figyelmeztetés volt, hogy becsüld meg azt, amit kaptál, ne akarj mindent és mindenkit irányítani, kifosztani a végletekig. Ez napjainkra csak még inkább fokozódott és talán egyszer valóban megtörténhet egy ilyen felrázó támadás az állatvilág részéről. Legalábbis szerintem ezért nem kaptunk pontos választ a kiváltó okokra, hogy a néző úgy érezhesse, ez vele is megtörténhet.

A mű egy fontos motívuma a két kalitkába zárt szerelem madár. Ők egyetlen egyszer sem csatlakoztak a támadáshoz, mégis féltek tőlük, kivéve Mitch unokahúgát. Ő csak a jót látta bennük, még akkor is amikor minden más teremtmény ellenük fordult, megmutatva ezzel, hogy van még remény, mindenkiben van jó.

Az operatőri munka kiváló, gyönyörűen mutatja be a környező tájat. A támadások sem a ma megszokott fél másodperces vágásokkal zajlanak, teljes sötétségben, elmosott képekkel. Azonban a háttérvetítéses technika elég gyakran megmutatja magát, ami kissé zavaró, bár egy két alkalommal nem olyan szembetűnő.

A színészek teljesen beleélték magukat a szerepeikbe, hiteles volt teljes mértékben. A Melanie-t alakító Tippi Hedren idegileg a forgatás során teljesen kikészült, korházi ápolásra szorult.

Ez is mutatja, hogy a film kiváló légkört teremt, a feszültség jelen van egész végig, és mindezt teszi zenei rásegítés nélkül. Most hirtelen csak a Nem vénnek való vidék jut eszembe, aminek a nézése közben nem tűnt fel, hogy egész végig nincs zenei aláfestés.

Zárásképp csak annyit, hogy a kétórás játékidő hamar elrepült. Az első óra remekül megalapozott a másodiknak. A film, mint írtam már nem válaszolja meg a miértet, így a vége kissé befejezetlennek tűnhet. De azt meg kell hagyni, az utolsó jelenet után pár percig még gondolkodva meredtem a képernyőre. Azt hiszem ennél több nem is várható el egy filmtől… gondolkodtasson el.

Ajánlom mindenkinek ezt az alkotást mindenkinek, aki már beleunt a Marveles áradatra, a pörgős jelenetekre, a szép de kevés mondanivalóval rendelkező alkotásokra.

Részemről ez 8/10