Ezt a filmet talán sosem néztem volna meg, mindenesetre egyhamar biztos nem. Csakis és kizárólag azért került a megnézendők közé, mert a Filmbarátok évértékelő adásában freddyD a 2018-as év második legjobb filmjének kiáltotta ki a személyes listájában. Így utólag köszönöm neki.

A megtekintés előtt kerültem mindent ezen az ajánláson kívül, így abszolút nem tudtam mire is számítsak.

Hogy őszinte legyek vegyes érzések kavarognak bennem. Néhol iszonyatosan jó volt a film, de akadt benne üresjárat is nem egy-kettő. Valahol egy kicsit túl művész filmesnek tűnt, na, nem annyira, mint Lynch munkái, de aki pörgős adrenalin bombát vár, velős párbeszédekkel az csalódni fog.

Ahogy néztem a filmet többször ugrott be, hogy ezt mintha már láttam volna és szerintem elég sok filmmel kapcsolatba hozható.

A legelején a zene választás miatt a Drive ugrott be. Ezt később is csak megerősítette, hisz a zene ahol jelen volt kiválóan fokozta a hangulatot, remekül illett a jelenetekhez. Illetve a főbb jelenetek közti átvezető snittek is ahhoz hasonló hatást keltettek számomra.

Tudnám hasonlítani még a Taken-hez, bár az kétségkívül pörgősebb, de hazudnék, ha azt mondanám nem jutott szembe menet közben.

A taxisofőrre mindenképp hajaz. Ex katona, lelki problémákkal, aki az elé gördülő akadályokat gondolkodás nélkül és könyörtelenül intézi el.

Sokan az Erdedetet nehezen érthető filmnek írják le, mert nem tudják, mikor játszódik a valóságban és mikor az álomvilágban. Nos, én ennél az alkotásnál éreztem ezt. Többször volt, hogy nem tudtam eldönteni ezt most csak képzeli, vagy tényleg megtörténik.

Mit is láthatunk?

Nem mást, mint egy valószínűleg veterán katonát Joe-t,  aki emberek megmentésével foglalkozik egy közvetítő cégen keresztül. A legkülönbözőbb emberek keresik meg őt, most például egy szenátor, akinek eltűnt a kiskorú lánya. Főhősünk a nyomára akad, ki is menekíti, az elrablókat nem kímélve, majd várja a megbízót az előre megbeszélt helyen, hogy átadja neki a lányát. A szenátor azonban nem jön helyette két rendőrnek öltözött egyén toppan be, akik végezni akarnak Joe-val. Ez persze nem jön össze, túléli és rádöbben, hogy csúnyán átejtették. Elindul megkeresni a hunyót, de ahol válaszokat találna ott csak hullák maradtak hátra.

Az ellenségen kívül a saját démonaival is meg kell küzdenie, gyermekkori traumái lassan a felszínre kerülnek. Ezek annyira elhatalmasodnak rajta, hogy többször is eljátszik az öngyilkosság gondolatával, azonban egy valami visszarántja őt. A szenátor lánya.

Ha valakinek felkeltette az érdeklődését akkor nézze meg, nem fogja megbánni.

Amik megragadták a figyelmemet jó, vagy rossz értelemben.

A zenei aláfestés kitűnő, abba szerintem senki sem köthet bele, hogy ez az egyik erőssége.

Az operatőri munkára sem lehet nagyon panasz. Az amúgy történés nélküli utazós jelenetek is szépek. A tükörből leskelődős rész is tetszett, illetve a biztonsági kamerák szemszögéből végigkövetett menethez hasonló most nem is nagyon jut eszembe.

Az annyira nem tetszett, hogy ahol gyilkosság történik ott a lényegnél mindig kameraváltás van. Szerintem belefért volna a filmbe, ha megmutatják. A szenátor házánál csak annyit kapunk, hogy sétál el a hullák mellett. Számomra ez úgy hatott, főleg a konyhai esetében, mintha Joe csak rájuk talált volna, és ellenállás nélkül sétálhatna a célig.

A vágás néhol nagyon művész filmesre sikeredett, de nézhető maradt.

Az anyai szál a történetben alig lett kifejtve, azok a jelenetek szinte semmit nem tettek hozzá a filmhez azt az egy öngyilkossági kísérletet leszámítva. Talán ahhoz volt fontos, hogy lássuk Joe hogyan viselkedik a hozzá közel állókkal.

Igazából az elrabolt lányról sem tudunk meg sok lényegi információt azokon kívül ami feltétlenül kell a történet előre mozdításához. Esetleg arra kapunk egy kis utalást, hogy lelkileg ő sincs egyben, gondolok itt a visszafelé számolásra, szótlanságra, illetve a végkifejlet kezelésére. Az is átfutott az agyamon, hogy akár egy táska arannyal is lehetett volna helyettesíten, persze jókora túlzással.

A Joe-t alakító Joaquin Phoenix nagyon jól hozta a szerepet, a többiekről sokat nem tudok mondani, hisz alig szerepeltek.

Ami miatt meglehet nézni az a hangulat egyértelműen, hisz a történet nem kiemelkedő, dialektusokban nem bővelkedik. Kult film nem lesz belőle, de egy esélyt lehet neki adni.

Számomra ez egy 7/10-et ér így friss élményként