Az Aprólába a tavalyi év második felében került a mozikba a Warner Animation Group jóvoltából, akik nevéhez fűződik a 2016-os Gólyák.

A Yetiről, vagy Nagylábról több alkotás is született, több-kevesebb sikerrel, azonban még egy sem merészkedett bemutatni a társadalmukat. Most ez is megtörtént.

A nyitó jelenetekben betekintést nyerhetünk a kis kolóniájukba egy hegy tetején, a mindennapi életükbe, ami kőbe vésett szabályokra épül. Ezt a részt talán jobban is ki lehetett volna fejteni, szerintem maradt még benne potenciál.

Főhősünk Migo épp az apja helyét próbálja átvenni, mint gong kongató, ami kicsit extrém sport is, hisz több tíz méter távolságról kell nekirepülni a gongnak fejjel – ezt írják elő a kövek. Csakhogy az első próbája során elvéti a célt és a falun kívül landol, ahol megpillant egy addig sosem látott embert, egy aprólábat, aki csak legenda a törzs számára. Ezt persze később senki nem hiszi el neki, 4 lázadó egyénen kívül, sőt száműzik, amiért ellentmond a köveknek. Hogy bebizonyítsa az igazát, leereszkedik a hegyről, keresnie kell egy aprólábat.

A történet másik szálán egy afféle David Attenborough áll, akinek az állatokkal foglalkozó tv műsorára már a kutya sem kíváncsi. A nézettség visszaszerzéséért kolléganőjét rávenné, hogy játsszon el egy Yetit, feladva ezzel minden becsületét.

A két szál összeérésekor kezdődnek az igazi kalandok és bonyodalmak.

Adódik a kérdés, hogy mégis mi az, ami miatt kiemelkedik ez a többi animációs film közül. Talán az, hogy itt nem a jó és a rossz harca van a középpontban.

Megmutatja, hogy nem mindig az a hülye, aki szembe megy a tömeggel, sőt...

Bebizonyosodik, hogy a kőbe vésett szabályok – átvitt és gyakorlati értelemben is- lehetnek tévesek, és ha egyről bebizonyosodik, hogy nem igaz, akkor a kétely felüti a fejét a többivel kapcsolatban is.

Láthatjuk, hogy a kegyes hazugságok, mennyire eltorzíthatnak egy társadalmat, bármennyire is jóindulatúak azok.

Megmutatkozik az emberi gyarlóság is. Az öncélúság, hírnév mindenek felett, nem számít kin kell átgázolni, kit kell porba tiporni.

És a legfontosabb, hogy álljunk ki a saját és mások igazáért, az egyetlen igazságért.

Természetesen a karakterek fejlődnek, jelen van a megbánás az önfeláldozás, mint kötelező dramaturgiai elem. Van egy kötelező humort szállító páros is, akiknek a poénja helyenként csak megmosolyogtatóak, mint viccesek, de azért akad érettebb humor is.

Hogy mondjak azért valami negatívat is, tele van a film dalbetétekkel, gondolom a fiatalabb nézőket célozták meg vele, de ezt valahogy az előzetesekből eltitkolták, mint anno a Sweeney Todd esetében.

Véleményem szerint a befejezés túl happy endesre sikerült, azzal az össznépi bemutatkozóval. Ha 10 perccel hamarabb abbahagyják komolyabb befejezést kaptunk volna, de hát ez elsősorban gyermekmese.

Összefoglalva a mondanivaló, társadalomkritika jeles, a tálalás már nem olyan erős. Egy korrekt kis családi mese, amiből a lurkók is tanulhatnak valamit. Többször nézősnek nem mondanám, de egyszer mindenkitől kapnia kell egy esélyt.

7/10